A virágmadarak hajnalban lehullnak [antikvár]

Fedlapja foltos.
Hősömet Prücsöknek kereszteltem. Egy holt hangzó szólal meg ebben a névben, a pr hang, melyet nyelvészeink szerint gyakrabban használunk, ha nem éppen olyan sokszor, mint az f-et, p-ét, vagy r-t. Lehet, hogy a regényben szereplő városnak is pr-üvel kezdődött a neve, mint Prücsöké, aki e városhoz hasonlóan már csak emlékeiből él, s mert emlékező alkat, ezért könnyen megbocsátó is. Hősöm tehát megbocsátó, bosszúra képtelen ember. Ajánlom az olvasó figyelmébe, mint igazi ritkaságot, mint olyat, akit belépőjegy ellenében kellene mutogatni. Ez a könyv: belépőjegy, s a szerző arra kéri az olvasót, hogy jegyét az előadás egész tartamára őrizze meg, mert ellenőrzés várható. Ez a figyelmeztetés nem vaklárma. Prücsöknek rendkívül hosszantartó kamaszkora, nénikéje, bácsikája, tévedése és számtalan szerelme volt. Szerző tehát megígéri olvasóinak, hogy a későbbiekben elindul megkeresni a várost, s mivel biztosan nem találja, ezért a fentebb említetteket fogja megírni. (Szerző most némileg félrebeszél, mert nem is tud mást írni, csak ilyen Prücsköt, akinek már a neve is holt hangzóval kezdődik.) A szerző