A virrasztó I-II. [antikvár]

Részlet a könyvből:A lovasok sebesen vágtattak Alcsernáton felől. A porfelleg elején fehér foltok úsztak a nyergek fölött, s a korareggeli napsugarak fényes vasak hegyén szikráztak. Bence elejtette az üres tejeskupát a templomdombon. Berohant a papházba és telitorokkal riadozott. -Vasas-haramják, tiszteletes uram! Az egyház kulcsát kiragadta az armáriomból és szárnyas-lábakkal repült a templomajtó felé.-Állj meg, te forgószél!A pap belülről kiáltott. Nem tudott felugrani, éppen a csizmáját húzta az ágya szélén. Bence nem is hallotta a szavát. Akkor már átpattant az elgurult tejeskupán, s a hajlékzárat villámgyorsan kikattantotta. Benn magára csukta az ajtót s felnyargalt a toronyba. Az agg lajtorjafogak halálosan nyögdécseltek a talpa alatt. Fenn, az ablakvágásból még egyszer lepillantott az útra, aztán megkapaszkodott a harang nyelvében, mint valami ollósféreg az ökör farkában. Az oldalbaütött érc retteneteset bődült. Egyszer, másodszor, harmadszor és tovább. Lenn, a földeken az emberek állkapcsa összekoccant a szörnyű bongásoktól. A barna arcokból elillant a vér, a munka kiesett minden marokból, mintha kard szelte volna át az izmokat.