A visszaeső bűnös [antikvár]

A kiadói borító hiányzik. A táblák a széleknél kissé viseltesek, a gerincnél és a kötet felső részénél kifakultak.
Pitchernek, az irodavezetőnek máskor kifejezéstelen arcán valami enyhe érdeklődés és meglepetés mutatkozott, amikor főnöke, Harvey Maxwell tőzsdeügynök, fiatal gépírónője kíséretében fürgén belépett fél tízkor az iroda ajtaján. - Jó reggelt, Pitcher - vetette oda Maxwell, nekirontott íróasztalának, mintha át akarná ugrani, aztán beletemetkezett a rá váró levelek és sürgönyök óriási halmazába. A kisasszony már egy esztendeje gép- és gyorsírónője Maxwellnek. Szép, de egyáltalán nem gépírónő-szépség. Nem hord sopfos frizurát, hogy fokozza bájait. Nem rak magára se nyakláncot, se karperecet, se mütyürkéket. Nem olyan lány, aki elvárja, hogy a következő percben elvigyék ebédelni egy vendéglőbe. Ruhája egyszerű, szürke, tökéletesen s finoman simul az alakjára. Csinos fekete turbánjára aranyoszöld makaótollat tűzött. Egész lénye szelíden s szemérmesen sugárzik ezen a reggelen. Szemében álmodozó fény csillog, arcbőre természetes, hamvas őszibarack, a tekintete boldog, mintha kellemes emlékek bizseregnének benne. Pitcher, akinek arcán még mindig enyhe kíváncsiság derengett, észrevette, hogy ma reggel a kisasszony változtatott szokásain. Ahelyett, hogy egyenesen bement volna a belső szobába az asztalához, kissé tétován még mindig a külső irodahelyiségben időzött. Egyszer oda is lépett Maxwell íróasztalához, eléggé közel, hogy a főnök észrevehesse.