A visszatérő [antikvár]

1823. szeptember 1. Már a sorsára hagyták. A sebesült férfi tudta ezt, amikor ránézett a fiúra, aki lepillantott rá, de aztán félrefordította a fejét, kellemetlen volt számára a szemébe nézni. A fiú napokig vitatkozott a farkasprém kucsmát viselő emberrel. Tényleg napokig tartott? A sebesült férfi küzdött a lázzal és a fájdalommal, és soha nem volt biztos benne, hogy a beszélgetések, amiket hall, valódiak-e, vagy csak az elméje delíriumos tévképzetének melléktermékei. Felnézett a tisztás fölé magasodó sziklaalakzatra. Egy magányos, kitekeredett fenyő valahogy megoldotta, hogy a puszta kőből nőjön ki. Már sokszor megbámulta, de soha nem tűnt olyannak számára, mint abban a pillanatban, amikor egymásra merőleges vonalai mintha tisztán kirajzoltak volna egy keresztet. Először fogadta el, hogy meg fog halni, ott, a tisztáson, a forrás mellett. A sebesült férfi furcsa eltávolodást érzett attól a jelenettől, aminek ő volt a főszereplője. Röviden elgondolkodott rajta, hogy mit tenne az ő helyükben. Ha maradnának, és az ellenségeik feljönnének a patak > 9 <