A vízözön [antikvár]

Részlet a könyvből: A VIZÖZÖN Lomnicról vidám társaság indult kirándulásra. Tizenöten voltak a három vezetőn kívül: aszszonyok, leányok, férfiak, mind fiatalok és jókedvűek ; színes, nyári blúzokban a nők, könnyű turistaruhában a férfiak, mindnyájan szalmakalapban, amely mellé virágokat tűzdeltek később. Jókedvűen vágtak neki a széles útnak, hangosan nevetve és tréfálkozva. A júniusi reggel még hűvös volt, de a dél felé haladó nap már melegen tűzött le. A társaság elhagyta a széles, kényelmes utat és hegyi ösvényekén haladt fölfelé. Ez már a magas Tátra alpesi világa volt. A fák megkisebbedtek, kopasz sziklák tolták felfelé tar fejüket és a haladás lassabbá lett. A társaság még jókedvű volt. Hol az egyik, hol a másik szaladt előre: bizonyítani, hogy nem fáradt és hogy az út nem is fáradságos. Egy karcsú, szőke leány egyre a társaság élén volt vidáman kipirulva, nevető szemmel: élvezvén ifjuságát, erejét és a nyarat, amelynek a napja izzó sugárkévékkel verte szét a délelőtt hűvösségét.