A vizözön/Béke a földön/Győzelmes Vénusz [antikvár]

Részlet A vizözön című regényből:A Mohácsi-sziget mentén gyengéden ringatott egy vén csónakot a széles, szürke, hömpölygő Duna.A csónakban két paraszt ült. Egy suhanc, meg egy öreg. Mind a kettő pipázott és leste a hálót.- Sovány fogás esik máma, - dörmögött az egyik, - két nyavalyás ponty, egy marék cigányhal, harcsa bezzeg egyse.- Megverte az Isten ezt az egész hitvány, bitang világot, - káromkodott a másik és kiverte markába a pipát.Estefelé volt. Ősszel. A nap vérvörösen sülyedt a látóhatár alá. Vele szemben a felhők még sugárözönben égtek. Gigantikus profilok, messze ragyogó tejfehér havasok, apokaliptikus szörnyetegek alakját bontogatták ki magukból. Egyik felhő hosszú árnyékot borított a másikra. Mint roppant kulisszák, úgy sorakoztak egymás mögé a világoszöld égboltozaton.- Holnap eső lesz.- Még ma éjjel szakad. Nem mozdul a levegő.- Elég is volt mára. Evezz a part felé. A csónak súlyosan szelte a habokat.- Föllebb! - vezényelte az öregebbik.- Itt még a cáré ez a part. Ott gyün a püspöké. És egy nagy, vén fűzfára mutatott.- Kié ez a part? - kérdezte a legény.- A muszka cáré, öcsém.A part sekély, homokos szélén megakadt a csónak. A fiatal paraszt csáklyával igazgatta tovább s közben kíváncsian kérdezősködött.