A vizsgálóbiró [antikvár]

Részlet a könyvből: Egy áprilisi napon, déltájt, szerkesztőségi szobámban ültem. Egyszerre csak bejön Andrej, a szolgám és nagy titokzatosan jelenti, hogy valami úriember okvetlenül beszélni akar velem. - Államtisztviselő - tette hozzá fontoskodva, - kokárdát visel. - Ma nem érek rá - jelentettem ki kurtán. - Mondd meg neki, hogy csak szombaton van szerkesztőségi óra. Akkor jöjjön. - De már tegnapelőtt is itt volt. Azt mondja, nagyon fontos a dolog. Annyira kér, majdhogy el nem sírja magát. Szombaton, nem jöhet, azt mondja. Ne eresszem be mégis? Nyögtem egyet és letettem a tollat. Hiába, hát csak fogadnom kell a kokárdás urat. A kezdő írót és általában a redakciós titkokba be nem avatott egyént szent borzalom szokta elfogni a szerkesztői szoba küszöbén. Krákognak, köhögnek, halkan, óvatosan nyitnak be és lépnek közelebb, még ezzel is lopják az ember idejét. A kokárdás úr azonban nem így tett.