A vörös köd [antikvár]

Részlet a könyvből: - Szabad! Az érces hangú engedélyre a talpig mély gyászba öltözött asszony lenyomta a kilincset és a szobába lépett. Tágas szobába, amelynek mennyezetig érő és a szobát körülfutó könyvtára csak a három széles ablaknál és az asszony mögött bezáródó ajtónál szakadt meg. Az ablakon fáradt őszi fény esett be. A napnak erőtlen, bágyadt fénye fakó, rőt foltokkal szórta be a szobát. Az egyik rőt folt az íróasztalra hullt meg az előtte ülő férfira, aki az ajtó nyílására felemelte fejét és pillantását végigfuttatta a szobába lépő asszonyon. Azután felállt és elébe ment. - Doktor Balázs - mutatkozott be egészen különös színű és csengésű hangon, amely így önmagában, markáns, nagy vésővel faragott feje, széles válla, magas, erőteljes termete nélkül is kifejezte határozott férfiasságát. - Özvegy Káldy Istvánné - nevezte meg magát az asszony is. Ez a hang is sokat mondott. Szőke hang volt, meleg és lágy. Illett a fekete ruhához, a kisportolt, karcsú testhez, az üdeséghez és tisztasághoz, amely az asszonyból áradt.