A vörös szamár [antikvár]

Részlet a könyvből:Egész éjszaka szakadatlanul csurgott az eső. Már napok óta mindegyre megered, s órákon át ázik a talaj, mintha sirógörcsöt kapott volna az ég. Csütörtök reggelre aztán megszünt az esőhullás egyhangu dallama, de a felhők, mint gyanakvó vigyázók, akik életüket féltik a napfénytől, továbbra is ott lézengtek a hegyoldal felett s némelyik közülük a fák feketére ázott, lombtalan ágaival civakodott, tépette magát. Virradat után pedig sürü köd lopakodott a völgybe: alig láthat tiz méterre a szem.A vasuti megállóul szolgáló őrháztól vezető uccán valaki lassu léptekkel cupogtatott a sárban. Az asszony, aki a ház előtt állt köténye alá rejtett kézzel, didergősen, mert bizony hüvösek már az őszi reggelek s szemét áhitatosan a ház falának szegezve, most a lépések iránya felé fordult. Szive még hevesebben kezdett dobogni, mint imént: vajjon képzelődik-e? Vagy más is meglátja a ház homlokán azt a különös jelt?