A vörösköpenyesek kapitánya [antikvár]

Részlet a könyvből: Az ördög bibliájának rabságában Beállt az este. A fiatal kapitány ott ült nehéz barokk íróasztala mellett. Az asztal lapján néhány nyitott könyv, jegyzet hevert, a lúdtoll nedvesen támaszkodott a cifra alakú kalamárishoz. Nem tévedett volna az a megfigyelő, aki az íróasztal fölé hajló alakot látva azt hitte volna, hogy komoly tanulmányokba van elmerülve. A kapitány valóban tanult, csakhogy nem katonának való könyveket fogatott. Furcsa könyvek hevertek az íróasztalon, francia és német könyvek, amelyek a színházi művészet fortélyaival ismertetik meg az olvasót. Amióta a fiatal tiszta Felső-Olaszországban állomásozott és ezredével bejárta a nagyműveltségű, fényes kultúrájú városokat, szenvedélyes érdeklődés támadt benne a szinészet iránt. Most azonban valahogy nincs ínyére a munka. Feláll asztalától, begombolja fehér zubbonyát, amelyen a szív felett két kitüntetés ékeskedik, jeléül annak, hogy a tiszt úr bátran állotta meg helyét a csatatereken. Türelmetlen lépésekkel méri végig a szobát, amelynek túlsó végéig már nem ér el az olajmécses halvány világossága. Végre... Kopogtatnak és a harsány szabad szóra megnyílik az ajtó. Feszes állásban legénye áll meg a küszöbön.