A vízben [antikvár]

Szikora József eddigi pályájának fontos állomása az Izotópkutató Intézet, az Új Ember Katolikus Hetilap legújabban pedig a Magyar Katolikus Rádió. E könyvben megírt élményeinek forrása a szülői ház, a saját családja, énekkar, zenekar, barátság, szerelem, dúskálás és hiány, bánat és vígság, város és falu, magyarság, Európa, ember és világ. Valamennyinek a színe és valamennyinek a visszája. Vagy éppen fordítva. „... nemcsak az erkölcs/a józan ész Is azt mondja: többre megyek, ha értékelem, akár az ellenfelem, akár a barátom teljesítményét, hiszen ez ad esélyt - többek között - arra is, hogy túlszárnyaljam. Hogy legközelebb én legyek a nyertes. ... Helyes és nemes dolog diadalt aratni az ellenfélén. S ugyancsak helyes szívből örülni barát és ellenfél sikerének egyaránt. Nyertes az - az időeredménytől függetlenül aki képes így tenni. Remélem, tudom. Remélem, tudjuk." - írja a könyv egyik írásában a szerző (Műlesiklás). A tépelődő, a gondolatait elemző ember lehet unalmas, maradhatnak akár saját magánügyei Is a tépelődések. Szikora József gondolatfutamai sosem unalmasak, sosem magánügyek csupán, mert írásai a körülöttünk zajló eseményekre, a sokszor váratlanul, gyorsan változó világra reagálnak. Olyan mindennapi történetekre, tényekre hívja fel a figyelmünket, amelyekkel már mi is találkoztunk, de sokszor még arra sem volt Időnk, hogy végiggondoljuk, mit is jelentenek. Mintha helyettünk is gondolkozna valaki: segít értelmezni életünk jelentéktelennek tűnő, valójában árulkodó, a lényegről valló jelenségeit ez a könyv.