A woxindoni csodavirág I-II. [antikvár]

Első fejezet. Praeambulum, melyben az olvasónak tudtára adatik, miképen parancsolta meg a fenséges cs. kir. herczegasszony, Izabella Klára Eugénia, e történet leírását, s melyben ugyanazon olvasónak a három elbeszélőt is bemutatjuk. Ha a muzsikusok valamely kedves darabot akarnak játszani, a főtétel elébe, mely azután mindenféle Irillákban és futamokban moduláltatik, illendően egy praeambulumot vagy előjátékot bocsátanak, mely a hallgatókban majd dobpergéssel és harsonaszóval, majd a fuvolák és hegedűk édes hangjaival kellő hangulatot keltsen. így eselekesznek bevezetéseikkel a szónokok ós prédikátorok is, sőt így a mogorva philosophusok is. Epenséggel nem akarom tehát ilyetén példájukat mellőzni, hanem e szomorú, de igaz történetnek, melyet ő cs. kir. fensége, az én legkegyelmesebb urném, Izabella Klára Eugénia helytartóné asszony kívánságára meg kell írnom, ón is elébe teszek egy illő praeambulumot, a mennyire tőlem telik, ad leges artis — a művészet szabályai szerént, — hogy senki se kiálthassa felém Virgi-liusommal: Rusticus es, Corydon! Együgyű vagy, Corydon! Jól emlékezem a napra, a mikor ez a megbízás a helytartóné asszonytól osztályomul esett. Az elmúlt májusban történt, és az én szeretett hitvestársam és ón, mint közönségesen, abban a szerencsében részesültünk, hogy ő cs. kir. fenségét Tervueren várából elkísérhettük a kapuczinusok kis kolostorába, melyet a