A zafírözvegy [antikvár]

Első fejezet Ceylon, 1935 Egy fahéj ültetvényen Cjovány termete alapján nehéz megmondani a fiú korát, de az indiai fügefa lehajló ágai alatt üldögélve igencsak magányosnak tűnik. A fényes levelek közt átszűrődő napfény ott táncol vékony végtagjain. Mintha nem is hús-vér ember lenne, hanem valamiféle erdei manó. Olyan kisgyerek, akit bármelyik édesanya ösztönösen a védelmező karjai közé zárna. Egyszer csak felvesz a földről egy kavicsot, aztán a homlokát ráncolva jó messzire hajítja, és elégedetten állapítja meg, hogy sikerült messzebbre dobnia, mint az előzőt. Feltápászkodik, és körbejárja a rododendronokkal szegélyezett kis tisztást, a szandáljának talpa alatt ropognak az ágak és a levelek. A fiú a fülét hegyezve figyeli, ahogy a baglyok a tollúkat borzolják az ágak között, megcsodálja, ahogy egy csíkos mókus villámgyorsan felszalad az egyik fatörzsön, aztán nagyot szippant a levegőből - cit-ronella, föld és fahéj illata csapja meg az orrát, a tenger sós szagát