A zaj [antikvár]

TENNANTAz erdőnek jellegzetes illata volt. A Columbia folyó felől áradó nyirkos levegőbe duglászfenyő, sárgafenyő, vörös cédrus és juhar illata keveredett. Éjszaka leereszkedett a köd a Mount Hood csúcsáról, a napsugarak megtörték a kísérteties tájat, a csillogó árnyékok között fehér foltok virítottak, amelyeket lassan felmelegített a hajnal.A tizenhat éves Tennant Riggin óvatosan és hangtalanul lépkedett, gondosan kikerülve a lehullott gallyakat, ágakat, leveleket és tűlevele-ket, bőrbakancsa nem hagyott nyomot. Pontosan így tanulta az apjától.Nyolcéves húga, Sophie, aki tőle két méterre lépkedett, nem volt ilyen elővigyázatos. Hangosan zörgött körülötte az aljnövényzet, és úgy lóbálta a sétabotját, mintha szándékosan fel akarná ébreszteni az anyatermészet összes teremtményét, és bosszút állni rajtuk azért, hogy neki ilyen korán kellett kelnie.-Maradj már csöndben! - szólt rá Tennant.-Nem maradok - felelte dacosan Sophie. - Ha csöndre vágysz, akkor nem kellett volna felébresztened.-Anya azt szeretné, ha te is megtanulnál vadászni.-Azt egy órával később is megtanulhatnék. És miből gondolod egyáltalán, hogy fogtál valamit?Sophie idegesítően viselkedett, de igaza volt. Tennant az elmúlt évek során egyre jobb csapdákat készített, de nem olyan jókat, mint az apja.