A zálogos [antikvár]

Súlyos lépteitől csikorgott a homok. Balra tőle a Harlem River, jobbra, az úttest túlsó oldalán, a Community Centre, s amögött az irdatlan, zsúfolt város. New Yorknak ezen a pontján reggel fél nyolckor szokatlan csend volt. Ebben a szokatlan csendben tompa, elnyújtott hangokat keltettek lépései, melyeket ő maga erősebben és tisztábban hallott, mint a különféle folyami hajók dohogását vagy a néhány háztömbbel odébb, a 125. utcában éledező forgalom zaját. Ripp-ropp, ripp-ropp, ripp-ropp. Majdnem ugyanaz a vidám hang, mint mikor patyolattiszta havon jár valaki. . . De a hatalmas, testes figura, puffadt arcával, méla, sötét szemével, melyet eltorzított a furcsán régimódi szemüveg vastag lencséje, első pillantásra azonnal el is űzött minden vidám gondolatot. Cecil Mapp, egy apró termetű, nyápic néger, a rakpart szegélygerendáján üldögélt, iszonyú másnapossággal küszködve. Ködös szemmel bámult Sol Nazermanra, a zálogosra, s azt gondolta, hogy a nagydarab vánszorgó férfi valami páncélos járműféleségre hasonlít. „Ügy néz ki, mint egy tank vagy valami hasonló" - gondolta. A behemót fehér ember látványa határozottan felderítette Cecilt; kínosan óvatos járása egészen más szintű nyomorúságra vallott, mint az övé. Néhány percre megfeledkezett házsártos feleségéről, akivel este majd kénytelen lesz szembenézni, megfeledkezett arról az előre tudott szenvedésről is, melyet egész nap