A zöld pokolban [antikvár]

Részlet a kötetből: IGY KERÜLTEM A FILMHEZ. Kegyetlenül tűzött az augusztusi nap. A levegő vibrálva izzott és a kertünk bokrai ernyedt mozdulatlanságban roskadoztak a perzselő nap sugaraiban. Vaskos jogi könyvek tornyosultak előttem az íróasztalon. De a törvénymagyarázatok és csillag alatti kellemetlen megjegyzések helyett inkább a verebeket bámultam, amelyek a kerítés tetején üldögélve, csodálatos egykedvűséggel tűrték a felborzolt tollaikra tűző sugarakat. Ha vasárnap is ilyen idő lesz - gondoltam - bombarekordot futok a szövetségi versenyen. A 400 métert ki kell vágjam 51 másodperc alatt! Menni kell a dolognak, ha jól szorítom az első százötvenet. Belefekszem, hogy csak úgy porzik!... 200 méter... 300 méter! Tyű, a kutyafáját... engednek a térdeim! Fel velük! A felső lábszár izmai olyan szívósak lesznek, mint az ős iszap! Nem szabad engedni! Nem! Fel a combokkal! Még egy keveset! Itt a célszalag! Elől vagyok!... 50.7 másodperc! Győztem!