A zöld vadász [antikvár]

Részlet a könyvből: A FÉLKEGYELMŰ. A Jeges-tenger hullámai közt vagyunk; egy roppant czethal emeli fel feketén mint sziget hátát a hullámokból, lassan vitetve és heverve inkább mint úszva jő közelebb és közelebb, menetét két vízsugár árulja el, hol fellövelve, hol alant szétporlódva mint a gőz. - A czet, a czet! hangzik a hajón, mindenki életre ébred a vadászat szenvedélye által megragadtatva; egyszerre pár sajka eresztetik le a hajó hídjáról s a merész czethalászok megkezdik a sajátos vadászatot. Harpunák hosszú kötéllel repülnek az állat hátába, míg ez a fájdalom első kínjában a habokba sülyed el, s kerülvén a veszélyt, sietve igyekszik attól menekülni, maga után rántván a lenge sajkákat, melyekhez a harpunák zsinegei köttettek. Hasztalan! a halált viszi az óriási állat magával s valahányszor felemelkedik a hullámok felületére s csapdos farkával maga körül, mindannyiszor a merész üldözők veszélyes tőreiket fúrják oldalába. - Menete lassabb és lassabb, csapásai kevesebb hullámot vernek fel, míg egyszerre a roppant állatot élet nélkül vetik fel a tenger jeges árjai. Mint ama czethal, vergődött Magyarország a halál ellen, vész és vihar közepette; a veszély - mint a setét Gorgónak, ült minden hegyen és ormon. Nagy volt ez az idő, de nem fényére, hanem fájdalmára, nem diadalaiban, mint egykor Mátyás vagy Nagy Lajos alatt, hanem vesztéseiben s a rohamban ama baljóslat felé, melyet csak Isten vala képes leigézni, - ha kedve így akarja.