A zsoldos halála [antikvár]

Ha rohamra vagy ellenséges támadás visszaverésére készültek a szovjet fronton, Patkós hadnagy felsorakoztatta a századát, és lassú léptekkel elvonult előttük. Az arcokat figyelte, melyiken tűnik fel a félelem vagy a gyávaság. Egy-egy baka előtt megállt és megértintette a vállát. Eleinte senki sem értette, mivégre cselekszi mindezt, de később azt suttogták: akit megérint, az meghal az ütközetben. Egyszer egy acélsisakos, szomorú tekintetű szegedi katonát jelölt meg. Ő mondta: lehet, hogy meghalok, de ide kapom a lövést - mutatott a szívére -, magát azonban, hadnagy úr, hátulról éri majd a halálos golyó. Az 1949-ben játszódó izgalmas történet a kémek és az elhárítók küzdelmének egy máig érzelmeket kavaró fejezetére emlékezik.