Abd-el-kader [antikvár]

Részlet: Első rész Ismeretlen területen Az ötödik afrikai vadászezred egyik svadronja menetúton volt. Hajnalban elhagyta Oued-Kjar-t és délben belovagolt Mreier falucska egyetlen utcájába. Ez a kis falu a hadiút mentén feküdt, amely - mint szürke kígyó - kanyargott le a Maghreb-Atlas-ból a völgybe és széles kanyarodókkal kúszott egészen a déli látóhatárig, ahol elveszett a Szahara határtalan medencéjében. Még alig tíz esztendővel ezelőtt ez a hadiút csupán veszedelmes öszvércsapás volt, amelyen a Tafilalet harcias Bouij-Menija és Ait-Hammou törzsei szállították áruikat és terelték nyájaikat Észak pálmakertjei és kis piachelyei felé. Most azonban már nem kellett többé meredek hegyihágókat megmászniok és folyóágyakon átvágniok. Juhaikat és tevéiket nem kellett többé szédítő szakadékok mentén kísérniök. Karavánjaik most már acélkorlátok között és betonozott hidakon át haladhattak. Alagutakat robbantottak a kőzetbe és a vádik (kiszáradt folyóágyak, vízmosások) félelmetes tavaszi áradásai nem pusztították el többé az egész vidéket, hanem megszelídülve ágyazódtak be a csatornákba, amelyeket a mérnökök kiszabtak számukra. Ez már az európai civilizáció munkája volt. Az ország számára visszatért a Pontifex Maximus kora, a római császáré, a hatalom e földi jelképéé, amelynek az Atlanti Óceántól az Eufrátesig minden alá volt vetve. Ehhez csatlakozott azonban egy új találmány - amely bonyolultságban túltett mindenen, amit a régi rómaiak kiagyaltak - hogy a modern közlekedési rendszer mind alaposabbá és jobbá tegye. Ez az új találmánykéz síma rézdrótból állott, amelyek kis fehér porcellánkúpokra voltak erősítve ; ezek a kúpok magas póznákon álltak amelyek szabályos közökben sorakoztak egymás után és hűségesen követték mindenfelé az elhagyatott utat. Kilométerszámra álltak egymás után Dél felé, egészen a sivatag mélyéig. Ezeken a gyenge drótokon nyugodott nagyrészt a civilizált uralmi rendszer és a világnak ezen a részén Franciaország, katonái erős és képzett kezeibe tette le az uralom biztosítását. Alphonse de Breusac hadnagy csapatával megállapodott Merier-ben Pihenőt vezényelt. Hatvan fáradt afrikai lovasvadász átlendítette lábát a szürke arab mének oldalán, leugrott a földre és becsavaródzott burnuszaiba. Kis idő mulva újra parancsot kaptak, hogy a falu főterére vonuljanak, ahol egy kiút is állott. Ott, a porban ütöttek azután tábort.