Bővebb ismertető
Rejtelmes-e a „rejtelmes Kelet”? Mitől gazdag a szegény India? Miért egy ország az, amelyiknek sok nyelve közül egy sem akad, amit az egész lakosság megértene? Elképzelhető-e a forradalom egy olyan országban, melyet elsősorban a vallás tart össze? Összetarthatja-e a vallás azt az országot, amelynek épp a vallási ellentét súlyos nehézségeket okoz? Egyáltalán: milyen ez az India, a sokat emlegetett „harmadik világ” egyik legnagyobb országa? Milyenek a lakói, városai, műemlékei, tájai? Milyennek látja magát és jövőjét? Ezekre a kérdésekre keresi a választ a szerző, e kérdéseket teszi föl politikusoknak, festőknek, költőknek, értelmiségieknek. Rájuk keresi a választ a sziklatemplomokban és a Tadzs Mahal tövében. A maharadzsa képtárában és a dél-indiai faluban. És az ember, a kő, a táj válaszol. Az olvasó a szerző társaságában látja a százarcú vidéket, a három tengert, Bombay forgatagát, majmokat és elefántokat az országúton, a kiégett füvet és a smaragdzöld pálmaerdőt, a faekével szántó parasztot, a nagyvárosok mesébe illő kirakatsorát és mesébe illő nyomorát, egy-egy kockáját a sok ezer éves filmnek, amelynek címe: India. Megismerjük tehát Indiát? Legalábbis belekóstolhatunk ennek a hatalmas országnak életébe, megérezhetjük levegőjét. Kinézhetünk az ablakon, mely a világra nyílik.
Orbán Ottó
Orbán Ottó (1936-2002) magyar költő, műfordító.
1936-ban született Budapesten. 1958-tól szabadfoglalkozású író. 1981 és 1991 között a Kortárs rovatvezetője, 1991-től 1998-ig pedig főmunkatársa volt. 1998-tól az Élet és Irodalom munkatársaként dolgozott. 1987-ben a St. Paul-i Hamline Egyetem, valamint a Minnesotai Egyetem vendégelőadója.
Díjai
József Attila-díj (1973, 1985), Graves-díj (1974), Európa Könyvkiadó Nívódíja (1983, 1984), Déry Tibor-jutalom (1986), Az Év Könyve Jutalom (1986, 1994), Radnóti Miklós-díj (1987), Weöres Sándor-díj (1990). Kossuth-díj (1992), Alföld-nívódíj (1992), Kortárs-különdíj (1992), IRAT Alapítvány Nívódíja (1993), a MAOE, valamint a Soros Alapítvány Életműdíja (1997).