Acélfogak [antikvár]

Részlet a könyvből: "Hazánk egyik legszebb völgye ez. Felhőknek akaszkodó hegyek lábát mossa a zöldes csillogással rohanó Maros, csipketerítőként fehérlik rajta a köveken vert tajték. Nem csendesedik meg, csak ahol a völgy kissé kiszélesedik. Közel a Maroshoz gőzfelhőt eregető fűrészgyár dohog megújhodva, erőteljesen. Körülötte még látszanak az üszkös romok, mintha csak a vadonatújba öltözött gyár eldobott rongyai lennének. A völgy már tele van élettel. Elnyújtott, könyörgő kiáltás száll a rönktér felől, mélyen zeng, mint a szarvasbőgés, majd hirtelen csengő vijjogásba csap át: Haaáá...áá...hi! S dübörögnek az egymásra guruló rönkök. Más években ilyenkor mindent kétaraszos hó borít Fenyőházán. Negyvennyolc elején azonban alig havazott. Januárban meglágyult az idő és most, február vége felé sárban, nedvességben úszik minden. A fűrészcsarnok kátránypapírral fedett gömbölyű teteje párolog, mellette a vörös téglából épült gépház födele is."