Ádal költészete [antikvár]

Részlet a könyvből: Ott, ahol a vadont termőfölddé törik fel és mezőket szántanak a kusza erdők rengetegébe, ott mindig van valami, ami eleinte jobban csalogatta az embereket, mint maga a föld. Ezért száll az ég felé az erdőirtók első füstje leginkább olyan helyről, ahol halbő tó vagy vízesés van a közelben. A lapp, aki pisztrángra horgászott az Ángermanpatak Nämfors nevű vízesésénél, az egyik verőfényes, meleg nyári napon csodálkozva látta, hogyan bukkan fel néhány furcsa viseletű és szokatlanul megtermett férfi Svarfedan sziklái között. Sietve rejtőzött el. Simára kopott, barna bőrkabátját alig lehetett volna a hegyoldal mohás szikláitól megkülönböztetni. Rejtekéből reszkető térddel figyelte: mit csinálnak az idegenek. Nagyon régen történt ez, de hogy melyik évben, azt senki sem tudná megmondani. Az ősi krónikák különös dolgokat jegyeztek fel erről a mult ködébe vesző napról.