Ádám asszonyai [antikvár]

CSAPATJÁTÉKOSOK 1. Az ébresztőóra először diszkréten csipogott, mint egy fészkén üldögélő madár, majd egyre hangosabb pityegésre váltott. Bollók Ádám kinyúlt a takaró alól, és egy gombnyomással elhallgattatta a szerkezetet. Nem akarta Magdát is felébreszteni. A válla felett rápillantott a közös franciaágyban mellette fekvő feleségére. - Alszol? - kérdezte suttogva. Nem kapott választ. Az asszony békésen szuszogott az oldalára fordulva, arccal Ádám felé. Jobb pofazacskója belefúródott a párnába, a bal kissé felpuffadt az alvástól. A férfi egy másodpercig meghatottan nézte őt a hálószoba mélysárga függönyein átsejlő, kora reggeli derengésben. Óvatosan kisimított egy zilált tincset a felesége homlokából. Aztán ismét az ébresztőóra számkijelzőjére pillantott: öt óra van, fel kell kelnie. Általában kilenckor kezd az irodában, de ma hamarabb be akart érni. Egy tucat állásinterjú vár rá, és még át akarja nézni a jelentkezők anyagát. Két hónapja keres maga mellé asszisztenst, de eddig nem talált megfelelőt. Sóhajtva kikászálódott az ágyból, és a hálószobából nyíló fürdőbe ment. Borotválkozás előtt eltöprengve vette szemügyre a tükörképét. Arcát gyűröttnek találta, megviseltnek. Most valóban kinézek ötvennek, gondolta. A titkárnőjének, aki mindig arról áradozik, hogy a jóképű főnöke akár egy tízest letagadhatna, biztosan a torkára forrna a bók, ha így látná.