Ádám és feleségei [antikvár]

Részlet: ESETEM AZ URALKODÓVAL Ezt az egész históriát - amit itt elmondani akarok - egy csúzli jutatta az eszembe. Egy közönséges csúzli. Idestova harminc éve kallódott ez az ócska, számomra drága szerszám egy láda mélyén. A minap, hogy rendet igyekeztem tenni a pincében, hát előkerült. Csak a nyelének a vége korhadt el kissé, de a kavicstartó bőrözete még alig vásott, a gumija is elég jól nyúlik, akár harminc évvel ezelőtt. A csúzlit nagyapám készítette nékem ezerkilencszázhuszonkilenc nyarán. Az évszámra azért emlékszem ilyen biztosan, mert a nyolcesztendős Mihály abban az évben még Románia királya volt. De a következő nyáron már mint „nagyvajda" jött ismét abba az erdélyi kastélyba nyaralni. Atyja ugyanis hazatért külföldről, és mint II. Károly lépett ismét a trónra fia helyett. Mi akkor ott laktunk szemben a királyi nyaralóval. Mihályka, a kis király soha nem jött ki az utcára, de én sokszor láttam, mert meglestem a vaskerítésen át. Francia és német kisasszonyok társaságában labdázott a zöld gyepen. Néha póniló hátán tűnt fel csákóval a fején, karddal az oldalán, parafa dugós játékpuskával a vállán. És mi minden játéka volt még neki! Nekem meg? Bizony, nekem nem vettek soha bolti játékot. így aztán addig somfordáltam nagyapám körül, míg meglepett engem azzal a csúzlival.