Ádvent [antikvár]

A hegyek fölött csikorgó fagyosan szikrázik az éjszaka. A hold könyörtelen arca odafagyott a tiszta égbolthoz és a hideg fényen át zöld por szemerkél a hófuvatagra. Némán terpeszkedik el a fuvatag a völgybe futó erdőn. Elöntötte a földeket a Javorová katlanában és felfreccsent a legelőre a borókafenyők közé. Behatolt a tanya udvarára és magas hullámban az istálló falához tapadt. A tanya a fehér bűvöletbe dermedten áll a holdfényes tavon, elhagyatottan és némán. A csűr mögött halkan becsapódik a szénapajta ajtaja. Bódultan kitámolyog rajta a széna nehéz, édes illata és lassan szertefoszlik a fagyban. A fészer mellett piros fénysáv vetődik a fehér udvarra. Egy parasztasszony vánszorog ki a szénapajtából, négyszögletes falámpással a kezében. Lépte zaját elnyeli a porhó, csupán a lámpás drótja csikorog halkan...