Ágnes/A csodabogár [antikvár]

Részlet az Ágnes című műből "Forró nyári napon, mikor a levegő szinte izzik a rónaság felett a tikkasztó mozdulatlansággal nehezedik a szegény szomjas földre, mikor ember, állat nem tudja, hová meneküljön a hőség elől, - hazaszáll a lélek szép Erdélyországba, a tusnádi fenyvesek közé... Ott is tűz a nap, de hevét nem érezni a rengeteg erdőkben, csak a balzsamos illatot, melyet a fenyők lehelnek.. A tüdő kitágul s élvezi a fölséges levegőt; a szem fölragyog a sötétzöld hegyoldalak, kanyargó patak, ezernyi színpompás virág láttára, - s a lélek elragadtatással kiált fel: Istenem, milyen gyönyörű ez a Te világod! Ez istenáldotta helyen, fenn a hegyoldalban, jó háromnegyed órányira a falutól barátságos erdei lak áll. Körülötte hatalmas fenyőfák állanak őrt, csak délre nyíló homlokzata szabad; ablakaiból gyönyörű kilátás nyílik a völgyre, melyben lent az Olt kanyarog.