Ágneszka elment [antikvár]

Részlet: A MARCIPOREMBAI SZÉPASSZONY Marciporemba minden lakója egyetértett abban, hogy emberemlékezet óta nem hullott le márciusban annyi hó, mint 1915-ben. Az öreg községi elöljáró állította csak, hogy ötven éve, mikor az ő esküvője volt, legalább félméterrel magasabb feneketlen fehér takaró borította a földet, pedig március 25-én tartotta a lakodalmát. Egészen világosan emlékezett az öreg, hogy ölben vitte menyasszonyát a szekérig, nehogy belevesszen új cipője a hóba. A felesége azonban olyan nagy és vállas, a kis Kozsenovszki meg olyan gyenge, sovány volt, hogy senki sem hitte el. Mindenki mosolygott emlékein, még a tisztek is, kik a falu határában dolgoztak az erődítéseken. Öt tiszt lakott Marciporembán, négyen közülök decemberben érkeztek. Mikor jöttek, felfordult a kis galíciai falu, most már megszokták őket, nem sokat törődtek velük, és még a tanítókisasszonyok sem rebbentek minduntalan az ablakhoz, ha valamelyikük elment házuk előtt.