Ágota [antikvár]

Napjaink tizenévesei nehezen tudják elképzelni, hogy hogyan éltek szüleik, nagyszüleik és huszadik század közepén. Abban az időben, amikor ők voltak kisgyermekek, illetve fiatalok. Az űrhajók, a szuperszonikus repülőgépek, a távközlési műholdak, a számítógépek és más technikai és biológiai csodák korában élő fiatalok ámulva hallgatják kortársaim ifjúkor történeteit. Hogyan lehetett élni televízió, Barbie baba és számítógép nélkül? Az iskolába miért jártak külön a lányok és a fiúk? Mi indokolta elkülönítésüket a középiskolákban? Bálba miért nem mehetett egyedül a lány? Miért kellett gardírozni? Miért nem illett az utcán, más nyilvános helyen csókolózni? A petróleumlámpás körülmények pedig gyermekeinkből végképp kicsalogatják a szánakozó, de együttérző mosolyokat. Hogyan éltek a gyermekek abban a nyugtalan évtizedben? A kérdésre három kislány történetével ad választ ez a könyv. Babika a hitét vesztett nagynéni meggyőződésével van elfoglalva. Mély vallomásával Bábikát - alias Borbála kisasszonyt - szeretné megtéríteni, újra hívővé tenni... Sarolta, az impulzív kislány, mindenütt segíteni akar. Az iskolában, a faluban éppúgy, mint a családban. A második világháború évei és az azt követő időszak nap mint nap állították olyan feladatok elé az emberek többségét, amelyekkel azelőtt sohasem találkoztak. A háború fékezhetetlenül tombolt valahol a messze orosz földön, a hátországban pusztított a keserűség és a szegénység... A gyermekek csak annyit tudhattak a háborúról, amennyit a felnőttek szükségesnek tartottak elmondani. Az anyák, nagyszülők védték a kicsiket, nem beszéltek a háborúról, ezért ők - amíg csak lehetett - éppen olyan derűsek, vidámak voltak, mint minden kor gyermekei.