Ágrólszakadt úrilány [antikvár]

Részlet: "A telefon csengett. Élesen, szívósan, olyan kitartással, ahogy csak a telefon tud csengeni. Néha-néha, tizedmásodpercre elhallgatott, de csak azért, hogy a következő pillanatban annál hevesebben kezdje újra. Volt ebben a csengetésben valami elszántság, fölényes hetykeség, mintha csak azt berregte volna: rajtam nem fogtok ki, addig csengetek amíg valaki mégis jelentkezik. És a valaki tényleg megjelent..."