Ahol minden vágy teljesül [antikvár]

Részlet a könyvből: A véletlen. - Pszt, elvesztett valamit? A megszólitott, aki kockás ruhájában, irattáskával a hóna alatt, sietve igyekezett előre, csak amúgy, futtában fordult hátra. - Nem én... - Dehogy nem - bizonykodott a kis emberke és előkelő, vastag, szattyánbőr pénztárcát nyújtogatott a siető felé, - hiszen láttam, amint éppen leesett. A kockás ruháju meghökkenve megállt és vizsga szemmel méregette az ó-divatuan öltözött emberkét, akinek barázdás, de mégis gyermekded képe barátságos biztatgatással mosolygott rá. - Nahát, ilyen véletlen! - szólt végre a kockásruháju. Durva, vörös keze gyorsan nadrágja zsebébe csúsztatta az idegen tárcát és sebtében köszönetet mormolva, sürgősen odébb állt.