Ajándék [antikvár]

Részlet a tartalomból: "Nagyon szerettük Elek bácsit. Mindig kitalált valamit, ami másnak soha eszébe sem jutott volna. Most is ott állt a kapuban, és nézett bennünket, hogy bukdácsolunk a hóban. Megkérdezte: — Ki jön velem a nádasba? Kórusba kiabáltuk: — Megyünk! Megyünk! — Gyerünk, de tudjátok-e miért megyünk ilyenkor oda? Körülálltuk Elek bácsit és hallgattunk. Nem tudtunk mit mondani. — Van bicskátok? — Van. Nincs. Otthon van — kiabáltunk összevissza. — No, hozzátok a bicskát, én addig befogom a Pejkót a szánkóba és megyünk. Röpült velünk a szánkó. Elhagytuk a falut. Kint jártunk a nádashoz vezető dűlőúton, amikor Elek bácsi megkérdezte: — Tudjátok-e, mi az a nádi hegedű? — Igen...Nem — beszéltünk össze-vissza. — Hát majd most megtudjátok. Oda megyünk, ahol terem. Láttatok-e már nádparipát? Hallgattunk. Éreztük, hogy nemsokára megint valami szokatlan történik velünk..."