Ajándék [antikvár]

Alig vártam, hogy utódaim képzeletében istenné legyek, valami csodálatossá és naggyá, dicsőségessé és nem evilágivá. Nem így alakult. A gyerekem félvállról vettek. Többnyire kedvesek voltak, de hajlottak rá, hogy úgy kezeljenek, mint egy szokatlanul nagy felelősséggel felruházott kisgyereket, aki védelemre szorul a világgal és önmagával szemben. Az iskoláig tartó rövidke séta alatt felváltva fogták a kezem, mintha attól tartanának, hogy amint magamra hagynak, rögvest elesek vagy elkódorgok.