Ajtó a hátsó konyhához [antikvár]

Éles áll, két mély ránc, keskeny száj; alig észrevehető ajkak, egyetlen vonás; a kiálló pofacsont fölött két mélyedés, és benne a szemek; vastagra csomózott fekete fejkendő keretezi az arcot; egyenes felsőtesttel ül a széken; az egymásra helyezett kezek ölében nyugszanak; a hosszú fekete szoknya alól kikandikálnak a cipőorrok; csak az arc és a kezek emelkednek ki alakjának szinte kontúrtalan feketeségéből. Dédnagyanya egy családi fényképen. Mellette, szintén ülve és feketében egy hasonló korú asszony és férfi. Ez a három személy foglalja el a fénykép előterét. Kissé hátrébb, az öregek mindkét oldalán két-két gyerek áll, három lány és egy fiú. Két szintén feketébe öltözött és fejkendős idősebb asszony között, a fénykép hátterében pedig egy tetszetős nő, ők hárman egy fejjel alacsonyabbak, mint a két őket keretező férfi. A személyek öltözete arra enged következtetni, hogy a felvétel egy fontos családi esemény alkalmából készült, máskülönben nem rendeltek volna fényképészt. A fénykép szemlélője egy ceruzával, német állóírással írt jegyzetet fedez fel a fotó hátoldalán: 1961 én az imokám és a négy dédunokám. A dédnagyanya számára tehát a tizenkét személyből csak öt említésre méltó. A többiek egymáshoz fűződő rokonsági kapcsolatairól sokat lehetne spekulálni. A fénykép szemlélője abból indul ki, hogy a nagycsalád teljes létszámban jelen volt a fényképezésen, így hát döntött. A fényképen a következők láthatók: két dédnagyanya, egy dédnagyapa, négy dédunoka, egy nagyanya, ennek két fia, a nagyanya lánytestvére és a négy gyerek anyja.