Akácok városa [antikvár]

Védőborító széle kopottas, a kötet jó állapotú.
Mihail ​Sebastian (1907-1945) a két világháború között román próza- és drámaírás egyik legérdekesebb, legvonzóbb egyénisége, nem ismeretlen a magyar olvasóközönség előtt. Menedék című regényét 1965-ben a budapesti Európa Könyvkiadó jelentette meg, majd 1970-ben kiadónk a Horizont-sorozatban is kinyomtatta. Legjobb színpadi munkáit, amelyekben egyaránt érződik a modern franciák és Csehov hatása, világszerte ismerik; a Vakációsdit, a Lapzárta előttet és a Névtelen csillagot több magyar színház adta elő, az utóbbiból francia-román koprodukciós film is készült. Valamennyi munkájában a társadalom ellen lázadó, a mindennapok szorításából menekülni igyekvő ember fájdalma, gyötrelme sikolt. Kivétel talán az Akácok városa, ez a fiatalkori regénye (1929-1931 között írta, 1935-ben jelent meg), amelyben Sebastian a kamaszkor érzelmi zűrzavaráról fest hiteles képet. Egy vidéki kisváros tisztes polgárának leánya, a tizenöt éves Adriana Dunea egy szép napon furcsa változásokat észlel magán; szülei és a sebtében kihívott háziorvos tanakodásából csak annyit ért meg, hogy „már nem gyermek”. Első rémületéből – hiszen súlyos betegségnek véli a „változást” – felocsúdva megnyugszik, s kicsit büszke is titkára. Aztán megjelenik bukaresti unokatestvére, az újdonsült ügyvéd, Paul, s vele az első szerelem, de az első csalódás is: Pault megijeszti a lány ártatlan vonzalma, hirtelen hazautazik. Adriana megismeri a két évvel idősebb Gelut. Hosszas esti séták, álmodozások, félszeg ölelések után a két fiatal eljut a testi szerelemhez is – de a közben diákként Bukarestbe került Gelu szobájában töltött szerelmes napoknak hirtelen vége szakad: Adriana magyarázat nélkül otthagyja a fiút, s csak később írja szűkszavúan, hogy Paulhoz megy feleségül, aki időközben felbontotta rosszuk sikerült házasságát. Sebastian a kamasz-lélektan kiváló ismeretében rendkívül érzékletesen, lírai melegséggel ábrázolja az első szerelem, az első csalódás, a felnőtté válás kritikus korát élő, meglehetősen zavaros lelkivilágú hőseit, s közben enyhe iróniával tárja elénk a húszas évek vidéki városkájának kispolgári szokásokba merevedett életét. Bár a szerző társadalombíralata e regényben sekélyesebb, az Akácok városa költőien szép nyelvű, mindvégig élvezetes olvasmány. Papp Ferenc ihletett, az eredeti mű ízét, hangulatát maradéktalan hűséggel tolmácsoló fordításában Sebastian regénye méltán számíthat a magyar olvasóközönség érdeklődésére.