Aki a szerelmet kitalálta [antikvár]

Részlet a könyvből: Aznap este Passadonato Leonardo veszett rossz kedvében jött haza. Nem hitt ugyan még egészen benne, de közvetítőjének, Galleraninak intő szavai kihozták sodrából. - Vigyázzon, Leonardo, - mondta neki - ez a Gilli főhadnagy címeres csirkefogó! Esküszöm magának, hogy láttam őket együtt, és pedig tegnap délután öt óra körül egy csukott autóban; evvel a hiuzszememmel láttam, amelyik sohasem téved. - Hallod-e, Galera - vágott közbe Leonardo, hirtelen megállva és fenyegető alakját elébe meresztve; - már jó ideje napról-napra zaklatsz evvel a dologgal; tudom, hogy szerelmes vagy a leányomba és minden áron meg akarod rágalmazni, mert nem akar rólad hallani, no meg én sem adnám hozzád . . . Csitt! . . . hadd mondjam végig - folytatta, lehúnyva gonosz szemét és lebegő felöltője zsebébe mélyesztve kezét. - Nem akarok szót vesztegetni: ha igaz, amit mondasz, meg fogod látni, mire képes Passadonato Leonardo, akinek, ha uzsorás is, sőt büszke rá, hogy az, mégis megvan a maga felfogása a becsületről, és ebben nem alkuszik.