Aki az életet keresi... [antikvár]

Részlet:Mintegy hatvan évvel ezelőtt, amikor a Volgán szemkápráztató gyorsasággal keletkeztek milliós vagyonok - a dúsgazdag Zájev kereskedő hajóinak egyikén raktárfelügyelői minőségben szolgált Gordjéjev Ignát.Izmos volt, jóképű és nem is ostoba. Azok közül az emberek közül való volt, akiknek a siker mindig és mindenben a nyomába szegődik - nem azért, mintha különösen tehetségesek vagy szorgalmasak volnának, hanem inkább azért, mert hatalmas erőtartalékuk van; így a kitűzött céljaikhoz vezető úton haladva, nem akarnak - sőt nem is tudnak - fontolgatva válogatni az eszközökben és saját óhajukon kívül más törvényt nem ismernek. Néha ugyan félve emlegetik a lelkiismeretüket, időnkint valóban gyötrődnek is véle való küzdelemben - a lelkiismeret azonban csak a gyengék számára jelent ellenállhatatlan erőt - az erősek könnyen fölébe kerekednek és saját céljaik szolgálatába kényszerítik. Néhány álmatlan éjszaka - és máris feláldozták a lelkiismeretet; ha pedig megtörténne, hogy amaz győzedelmeskedik a lelkük felett, - ez a legyőzetés akkor sem jelent megtörést, mert a lelkiismeret jelentkezésekor éppen olyan keményen élnek, mint ahogyan éltek nélküle...