Aki az ördöggel cimborál [antikvár]

Gerincén és fedlapjain repedezésekkel.
„A gondolat felkavarta, felült az ágyban, térdeit átfogta a kezével, és maga elé meredt. Hogy van ez? Én nem tudnék megölni senkit, de másokat arra akarok rábírni, hogy öljenek helyettem. Mi a kettő között a különbség? Látszólag tiszta marad a kezem, de a valóságban vér tapad hozzá, hiszen az én kérésemre pusztítanának el embereket. Egyszóval nincs különbség! Istenem, csak itt lenne Péter és a mama! Péter persze azt mondaná, hogy „Szemet szemért, fogat fogért, a gyilkosokat meg kell büntetni!” A mama viszont óvna a gyilkosságtól, és attól is, hogy másokat rábírjak a gyilkolásra. Kinek van igaza? És ki dönti ezt el? Én képtelen vagyok rá, nem tudom eljátszani a döntőbíró szerepét!” Aki az ördöggel cimborál Berkesi Vakvágányon című regényének folytatása. Az életben nemcsak az a fontos, hogy jól válasszuk meg az utat, amelyen haladni akarunk, hanem az is, hogy milyen szövetségesekkel karöltve járjuk végig.