Bővebb ismertető
Részlet a könyvből:
Akasztás
A szűk fogházudvar hátborzongató látvány volt. A hatméteres szürke falak kísértetiesen meredtek az ólomszínű ég felé. Lassan permetezett az eső. A hepe-hupás kövezetü udvar közepén ijesztő alkotmány állott: akasztófa. Mellette a hóhér és két pribékje éppen a legutolsó előkészítő munkálatok befejezésén fáradoztak.
Szemben az akasztófával a bírósági asztal. Az asztal közepén feszület, mellette jobbról-balról egy-egy égő gyertyaszál. Háttal az akasztófának, szemben a bírói emelvénnyel, összekötözött kezű sápadt arcú ember áll a két szuronyos őr között. A nyilvánosság részére fenntartott helyen csupa férfi ül, valamennyien komor feketében, fekete nyakkendővel. Leginkább jogászok, ügyészek és újságírók.
Halotti csend.
Néma misztikum fogta meg a levegőt és az emberek lelkét.
Carolina Medea sűrű fekete gyászfátyollal borítva, megcsukló térdekkel lépett be velem a borzalom udvarába. Fényes fekete ünneplőjében szinte kísérteties jelenség volt.
Ő volt az egyetlen nő az egész gyülekezetben. Külön igazságügyiminiszteri engedélyt kapott, hogy az akasztást végignézhesse. Széket toltam elébe és megkínáltam: üljön le. Ő azonban intett a kezével. - Állni akarok végig, - mondotta határozott hangon. És én tudtam, hogy hiábavaló minden ellenkezésem.