Aki legyőzte a halált [antikvár]

Részlet a könyvből: Akasztás A szűk fogházudvar hátborzongató látvány volt. A hatméteres szürke falak kísértetiesen meredtek az ólomszínű ég felé. Lassan permetezett az eső. A hepe-hupás kövezetü udvar közepén ijesztő alkotmány állott: akasztófa. Mellette a hóhér és két pribékje éppen a legutolsó előkészítő munkálatok befejezésén fáradoztak. Szemben az akasztófával a bírósági asztal. Az asztal közepén feszület, mellette jobbról-balról egy-egy égő gyertyaszál. Háttal az akasztófának, szemben a bírói emelvénnyel, összekötözött kezű sápadt arcú ember áll a két szuronyos őr között. A nyilvánosság részére fenntartott helyen csupa férfi ül, valamennyien komor feketében, fekete nyakkendővel. Leginkább jogászok, ügyészek és újságírók. Halotti csend. Néma misztikum fogta meg a levegőt és az emberek lelkét. Carolina Medea sűrű fekete gyászfátyollal borítva, megcsukló térdekkel lépett be velem a borzalom udvarába. Fényes fekete ünneplőjében szinte kísérteties jelenség volt. Ő volt az egyetlen nő az egész gyülekezetben. Külön igazságügyiminiszteri engedélyt kapott, hogy az akasztást végignézhesse. Széket toltam elébe és megkínáltam: üljön le. Ő azonban intett a kezével. - Állni akarok végig, - mondotta határozott hangon. És én tudtam, hogy hiábavaló minden ellenkezésem.