Aki sosem alszik [antikvár]

1865. április 14. Nagypéntek Washington A lövés ébresztette fel.; . Mennydörgésként visszhangzott a fülében, pedig a nézők nevetése közepette alig hallatszott. Tom felugrott. Még mindig félálomban próbált eligazodni, hol van és mi történhetett. Kabátjának megszokott szappan-és szivarfüst-illatába most egy, harmadik, ijesztő szag is keveredett, miközben Tom a Ford Színház ruhatárosát félrelökve felfele rohant a hatalmas csillár alatt. Lőpor szaga. Tom futtában rántotta elő a coltját. Hol a pokolban lehet Parker? Miért tűnik el állandóan az a hájas csirkefogó? Megint a szomszédos Star Saloón pultjánál ül és whiskyt iszogat az elnök kocsisával? A nézők már nem nevettek.-A vidám hangok-helyett nők ijedt sikolyai hatollak el Tom füléhez, aztán tompa zuhanás zájlf végül egy dörgő férfihang: — Sic semper tyranms! A Dél megbosszultáto,ttHs ? Tom rohanó léptei kalapácsütésként csattogtak a lépcsőt-borító, rézkarikákkal odaerősített vörös-szőnyegen.,'Amikor az emeletre érve jobbra fordult a vörösarany tapétás, keskeny folyosón- és a pislákoló gázlámpák között az elnök páholyaidé .futottba szíve:szinte kiugrott a helyéből. Elaludt, a pokolba is! i Sorra nyíltak a páholyok ajtajai, frakkos férfiak és muszlinruhát viselő hölgyek néztek ki riadt arccal, aztán húzódtak vissza még riadtabban, I