Akik a hallgatást megértik [antikvár]

Most, hogy a fiam örökre lehagyott, drága emlékének szentelem e sorokat, hogy legalább lélekben vele legyek a sarkvidék hómezein, valahányszor ezt a könyvet felnyitom.Tegnap, hazatérőben, már jóval Jauréguizar előtt szorongás fogott el: milyen üres lesz a ház nélküle! A várt fájdalom azonban elmaradt, s ahelyett leírhatatlan béke szállt meg. Akárcsak felszentelésre napján, a bayonnei székesegyházban, amikor az oltárlépcsőre leborulva láttam s valami azt súgta, hogy én, az édesanyja, büszke lehetek.