Akik szóbaálltak [antikvár]

A regény hősét: "Ragályinak hívták és ez már középiskolában is pokollá tette az életét. Természetesen már az elsőben megkapta a csúfnevét - Ragály lett, de hívták Dögvésznek is. Főként a lányok csúfolták, de az érettségi körül már nem sokat törődött a dologgal. Tudta, hogy csinos fiú, és azt is tudta, hogy mint a kenguru, nagyobb ugrások előtt a farkára fog támaszkodni." A regény hősnője: "...egy vándor vidámpark sarkában találkozott önmagával, a »Lökd meg a kecskét« kecskéjeként. Nagy lendülettel indították el, fel is futott a sínpálya tetejéig, ki is lökte helyéből a zsakettes figurát. Az arcra is bukott. De aztán saját súlya gördítette vissza megállíthatatlanul a kiindulóhelyzetbe." Negatív hősei: "Az ősz bozontú naturbursch és a túlszőke hetvenéves bakfis, a lenyalt hajú réges régen divatjamúlt szépfiú és az öblögető primadonna... még ott vannak a színpadon, de már a zenekar előtt nincs karmester és előttük tátong a zenekari árok..." Mind szóbaálltak a kínálkozó lehetőségekkel. Csak a lehetőségből számukra nem a karrier köszönt vissza. Megváltoztak az idők és velük mi is megváltozunk. A rendszerváltozás három évét írja le a szaritikus regény nagyon mulatságosan - egy szabadidőközpont szimbolikus életébe illesztve. Szereplői kulcsfigurák - a karrierista szépfiú, a kádercsemete hősnő, akik talán túl gyorsan is változtak a változó idővel -, legalább is annyiban, hogy miattuk és ellenük ment végbe Magyarországon a vértelen forradalom. Ragályi Béla vizsgázik, megpróbál érveket keresni a szocreálra, de több vizsgalehetőség - történelmi időkben - nincs.