Bővebb ismertető
Részlet:
Elbeszélésünk történeti háttere.
Ha ezt a szót hallja valaki, hogy: „keresztényüldözés", biztosan azokra a véres, de dicsőséges időkre gondol, amikor a pogány rómaiak irtották az Úr Jézus híveit- Pedig az a keresztényüldözés nem volt kegyetlenebb, sem a vértanúk számára nézve nem volt kisebb annál a katolikusüldözésnél, amely Angolországban folyt le a XVI. és XVII. században. Itt nem pogányok, hanem az anglikán protestánsok voltak az üldözők. Megfosztották vagyonuktól, börtönbe vetették, kivégezték, fölnégyelték azokat, akik katolikus hitükhöz hűek maradtak. E könyvben leírt történet ezekből a nehéz időkből való.
Egyik szereplője Erzsébet angol királynő. Ő alatta dühöngött Angliában a katolikusüldözés a legerősebben, sőt maga Erzsébet állott a kegyetlen üldözők élén. Erzsébetet a legerősebb gyűlölet fűtötte a katolikus Egyház ellen. Ő maga keveset törődött az angol protestantizmus tanaival; haragjának lángját a vallási meggyőződésnél jóval alantasabb körülmények táplálták szívében.
Erzsébet ugyanis egyházilag törvénytelen házasságból származott. Nem volt tehát joga az angol trónhoz. Az angol katolikusok, valamint a római pápa a törvényekhez ragaszkodtak és ezért nem is ismerték el őt Anglia uralkodójának. Erzsébet, hogy mégis megmentse trónját, az angol protestánsokra támaszkodott és szembehelyezkedett a katolikus Egyházzal. Egymásután hozta katolikusellenes rendeleteit és ezek során hamarosan eljutott a legvéresebb katolikusüldözésig.