Akit elhagytál [antikvár]

Részlet a könyvből: St. Péronne, 1916. október Életről álmodtam. Ropogós bagettekről, szűziesen fehér kenyérbéllel, amelyek épp most sültek ki, és még gőzölögnek, és érett sajtokról, ahogy felvágva lassan a tányér széle felé folynak. Szőlőről és szilváról, magas tálra halmozva - harmatosak és illatosak, hogy kinyújtom a kezem, és elveszek egyet, mikor a nővérem megállított. - Hagyj békén - mormogtam. - Éhes vagyok. - Sophie. Ébredj! Már szinte éreztem a számban annak a sajtnak az ízét. Egy falat Reblochon lett volna, rá akartam keni egy darabka meleg kenyérre, és azután bekaptam volna mellé egy szem szőlőt is. Már éreztem az intenzív édességet, és orromban a gazdag illatot.