Akit nem szabad szeretni [antikvár]

Részlet a könyvből: Éltének első napjától az utolsóig del Ferrante Stefanót egyéb sem érte, mint balszerencse. Hemzseg a világ az effajta szürke áldozattól, aki lassú kálváriát jár és sohasem roppan egészen össze a keresztje súlyától. Apját-anyját még kisgyermek korában vesztette el, ama dögvészes évben, amely annyi életet lekaszált. Egy rokona magához fogadta s együtt nevelte gyermekeivel. De korántsem könyörületből; Stefanó némi vagyont öröklött, amit ez a rokon elherdált. Csak később tudta meg ezt; ajánlották is, indítson pört, ámde nem tette. Szelíd és háládatos ember volt, nem szívesen zaklatta felebarátját és nem akart fejest ugrani az okmánybélyeges papír tengerébe. Nehezen tanult, ámde tanult; egyaránt mentes volt a kicsinyes irígykedéstől és a nagyravágyástól; szorgalmas és szerény ember volt egész életében. Megszerezte a kémiai doktorátust; ezt a doktorátust, amely arra kényszerítette, hogy kizökkenjen pályájából; spekulálni kezdett és veszített, kereskedni kezdett és tönkrement.