kategória
szerző
cím
sorozat
betöltés...
kiadó
betöltés...
ISBN
évszám
ár
-
leírás
Előrendelhető
A mezők bármelyike illeszkedjen
A mezők mind illeszkedjen
![Bárdos B. Arthur - Akkor is karácsony volt [antikvár]](https://lira.erbacdn.net/upload/M_28/rek1/922/2125922.jpg "Bárdos B. Arthur - Akkor is karácsony volt [antikvár]")
Akkor is karácsony volt [antikvár]
Bárdos B. Arthur, Békés Gellért, Benda Kálmán, Dobos Marianne, Esterházy Péter, Határ Győző, Jánosy István, Károlyi Amy, Márton Zsolt, Monoszlóy Dezső, Nagy Pál, Nemes Nagy Ágnes, Panek Zoltán, Schéner Mihály, Szabó Magda, Szentkuthy Miklós
Napkút Kiadó Kft.
,
Megjelenés: 2006. január 01.
online ár:
Webáruházunkban a termékek mellett feltüntetett fekete színű online ár csak internetes megrendelés esetén érvényes.
2740 Ft
Részletesen erről a termékről
Termékadatok
Cím: Akkor is karácsony volt [antikvár]
Szerző:
Bárdos B. Arthur
,
Békés Gellért
,
Benda Kálmán
,
Dobos Marianne
,
Esterházy Péter
,
Határ Győző
,
Jánosy István
,
Károlyi Amy
,
Márton Zsolt
,
Monoszlóy Dezső
,
Nagy Pál
,
Nemes Nagy Ágnes
,
Panek Zoltán
,
Schéner Mihály
,
Szabó Magda
Szentkuthy Miklós
Kiadó: Napkút Kiadó Kft.
Megjelenés: 2006. január 01.
Kötés: Ragasztott papírkötés
ISBN: 9638478306
Méret: 160 mm x 240 mm
Nemes Nagy Ágnes (Budapest, 1922. január 3. – Budapest, 1991. augusztus 23.) magyar költő, műfordító, esszéíró, pedagógus, a Digitális Irodalmi Akadémia posztumusz tagja; Lengyel Balázs műkritikus első felesége.
Budapesten született 1922. január 3-án. Mindvégig eredeti nevén publikált. Budapesten élt. 1939-ben a Baár–Madas Református Leánylíceumban kitüntetéssel érettségizett. Ezt követően a Pázmány Péter Tudományegyetem magyar–latin–művészettörténet szakos hallgatója lett, s itt szerzett diplomát 1944-ben. Egyetemi éveiben munkakapcsolatba került Szerb Antallal és Halász Gáborral.
Diákkorától kezdve írt verseket, folyóiratokban 1945-től publikált. Első verseskötete 1946-ban jelent meg. 1946-ban lépett be a Magyar Írószövetségbe, később tagja volt a Magyar PEN Clubnak is. Ez évben alapította – férjével közösen – az Újhold című irodalmi folyóiratot, amely csak 1948 őszéig jelenhetett meg, de betiltása után mintegy emblémája lett a babitsi Nyugat eszmeiségét és minőségigényét vállaló írói-irodalmi törekvéseknek. 1947-1948 augusztusa között ösztöndíjjal – a magyar tudomány és művészet, az irodalom nagyjaival együtt, mint Pilinszky János, Károlyi Amy, Ottlik Géza vagy Weöres Sándor – a Római Magyar Akadémián, illetve Párizsban tartózkodott tanulmányúton, mintegy a háború szörnyűségeit feldolgozandó.
Elsősorban francia és német nyelvű műveket fordított (így Corneille, Racine, Molière drámáit, Victor Hugo, Saint-John Perse verseit, Rilke és Bertolt Brecht műveit), de antológiákban számos más nyelvből is készült fordítása megjelent. 1946-tól a Köznevelés című pedagógiai folyóirat munkatársa volt, 1954-1958 között pedig a budapesti Petőfi Sándor Gimnázium tanára. 1958-tól szabadfoglalkozású író.
A költői életmű terjedelmét és a kötetek számát tekintve keveset publikált. További új verseit az 1967-es Napfordulóban, majd pedig három gyűjteményes kötetének egy-egy új ciklusában adta közre. Ebben az időszakban írta (sokak által főművének tartott) versciklusát az "Ekhnáton jegyzeteiből"-t.
Költői munkája mellett a magyar esszéirodalom kimagasló művelője volt. 1975-től kezdődően több kötetben publikálta esszéit, verselemzéseit és a vele készült interjúkat. Önálló kötetet szentelt Babits Mihály költői portréjának. Műelemzései, a költészet rendeltetéséről, a vers belső természetéről szóló írásai a szakszerűség és az érzékletes, sőt élvezetes eleven szemléletesség példái, a tárgyszerűség és személyesség finom ötvözetének mintái.
Az 1970-es, 1980-as években mértékadó és meghatározó személyisége lett a magyar irodalmi életnek. Kapcsolatot tartott a magyar irodalmi emigráció számos jeles tagjával is. Több ízben képviselte hazája irodalmát külföldi felolvasóesteken és nemzetközi írótalálkozókon, 1979-ben pedig 4 hónapot töltött Iowában, az egyetem nemzetközi írótáborában.
1986-ban Lengyel Balázzsal közösen – évkönyv formában – újraindították az Újholdat Újhold Évkönyv címen. A 12 kötet arról tanúskodik, hogy Nemes Nagy Ágnes az Újhold-eszme megvalósítását életműve részének tekintette.
Élete utolsó évében meghívott alapító tagja lett az MTA-n belül szerveződő Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémiának.
1998-ban posztumusz megkapta Izrael állam Világ Igaza-kitüntetését, Lengyel Balázzsal együtt, mert a Holokauszt idején zsidókat mentettek.1998-ban a Pro Renovanda Cultura Hungariae Alapítvány Nemes Nagy Ágnes-emlékdíjat alapított a magyar esszéirodalom legjobbjainak elismerésére. A díjat először 1999-ben ítélték oda három személynek.1999-ben, a budapesti Petőfi Sándor Gimnázium falán helyezték el bronzból készült emléktábláját, szobrászművész alkotását.2001-ben Budapest XII. kerületének önkormányzata, a Magyar Írószövetség és a Széchenyi Művészeti Akadémia emléktáblát állíttatott a költő egykori lakóhelyén, a Királyhágó utca 2. szám alatti ház falán.
Budapesten született 1922. január 3-án. Mindvégig eredeti nevén publikált. Budapesten élt. 1939-ben a Baár–Madas Református Leánylíceumban kitüntetéssel érettségizett. Ezt követően a Pázmány Péter Tudományegyetem magyar–latin–művészettörténet szakos hallgatója lett, s itt szerzett diplomát 1944-ben. Egyetemi éveiben munkakapcsolatba került Szerb Antallal és Halász Gáborral.
Diákkorától kezdve írt verseket, folyóiratokban 1945-től publikált. Első verseskötete 1946-ban jelent meg. 1946-ban lépett be a Magyar Írószövetségbe, később tagja volt a Magyar PEN Clubnak is. Ez évben alapította – férjével közösen – az Újhold című irodalmi folyóiratot, amely csak 1948 őszéig jelenhetett meg, de betiltása után mintegy emblémája lett a babitsi Nyugat eszmeiségét és minőségigényét vállaló írói-irodalmi törekvéseknek. 1947-1948 augusztusa között ösztöndíjjal – a magyar tudomány és művészet, az irodalom nagyjaival együtt, mint Pilinszky János, Károlyi Amy, Ottlik Géza vagy Weöres Sándor – a Római Magyar Akadémián, illetve Párizsban tartózkodott tanulmányúton, mintegy a háború szörnyűségeit feldolgozandó.
Elsősorban francia és német nyelvű műveket fordított (így Corneille, Racine, Molière drámáit, Victor Hugo, Saint-John Perse verseit, Rilke és Bertolt Brecht műveit), de antológiákban számos más nyelvből is készült fordítása megjelent. 1946-tól a Köznevelés című pedagógiai folyóirat munkatársa volt, 1954-1958 között pedig a budapesti Petőfi Sándor Gimnázium tanára. 1958-tól szabadfoglalkozású író.
A költői életmű terjedelmét és a kötetek számát tekintve keveset publikált. További új verseit az 1967-es Napfordulóban, majd pedig három gyűjteményes kötetének egy-egy új ciklusában adta közre. Ebben az időszakban írta (sokak által főművének tartott) versciklusát az "Ekhnáton jegyzeteiből"-t.
Költői munkája mellett a magyar esszéirodalom kimagasló művelője volt. 1975-től kezdődően több kötetben publikálta esszéit, verselemzéseit és a vele készült interjúkat. Önálló kötetet szentelt Babits Mihály költői portréjának. Műelemzései, a költészet rendeltetéséről, a vers belső természetéről szóló írásai a szakszerűség és az érzékletes, sőt élvezetes eleven szemléletesség példái, a tárgyszerűség és személyesség finom ötvözetének mintái.
Az 1970-es, 1980-as években mértékadó és meghatározó személyisége lett a magyar irodalmi életnek. Kapcsolatot tartott a magyar irodalmi emigráció számos jeles tagjával is. Több ízben képviselte hazája irodalmát külföldi felolvasóesteken és nemzetközi írótalálkozókon, 1979-ben pedig 4 hónapot töltött Iowában, az egyetem nemzetközi írótáborában.
1986-ban Lengyel Balázzsal közösen – évkönyv formában – újraindították az Újholdat Újhold Évkönyv címen. A 12 kötet arról tanúskodik, hogy Nemes Nagy Ágnes az Újhold-eszme megvalósítását életműve részének tekintette.
Élete utolsó évében meghívott alapító tagja lett az MTA-n belül szerveződő Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémiának.
1998-ban posztumusz megkapta Izrael állam Világ Igaza-kitüntetését, Lengyel Balázzsal együtt, mert a Holokauszt idején zsidókat mentettek.1998-ban a Pro Renovanda Cultura Hungariae Alapítvány Nemes Nagy Ágnes-emlékdíjat alapított a magyar esszéirodalom legjobbjainak elismerésére. A díjat először 1999-ben ítélték oda három személynek.1999-ben, a budapesti Petőfi Sándor Gimnázium falán helyezték el bronzból készült emléktábláját, szobrászművész alkotását.2001-ben Budapest XII. kerületének önkormányzata, a Magyar Írószövetség és a Széchenyi Művészeti Akadémia emléktáblát állíttatott a költő egykori lakóhelyén, a Királyhágó utca 2. szám alatti ház falán.
Író, esszéíró, műfordító. 1908-ban született, Budapesten. 1931-ben szerzett oklevelet a Pázmány Péter Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karának magyar-francia-angol irodalom szakán.
1932-től a Madách Gimnáziumban, 1939-től az óbudai Árpád Gimnáziumban tanított. 1949–1958 között közgazdasági technikumban tanított. 1958-tól haláláig szabadfoglalkozású író. Elbeszélései és tanulmányai többek között a Napkelet, a Válasz, a Magyar Csillag, a Vigília, az Új Symposion, a Kortárs, valamint az Élet és Irodalom hasábjain jeletek meg. Angol és amerikai regényeket fordított.
A Magvető Kiadónál megjelent művei
Divertimento (1957), Burgundi krónika (1959), Hitvita és nászinduló (1960), Arc és álarc (1962), A megszabadított Jeruzsálem (1965), Angyali Gigi (1966), Meghatározások és szerepek (1969), II. Szilveszter második élete (1972), Szent Orpheus breviáriuma (1973), Szárnyatlan oltárok (1978), Prae I-II. (1980), Múzsák testamentuma (1985), Saturnus fia (1989), Euridiké nyomában (1993), Narcisszusz tükre (1995), Az alázat kalendáriuma (1998), Bezárult Európa (2000), Fájdalmak és titkok játéka (2001), Barokk Róbert (2002), Casanova (2008), Pendragon és XIII. Apolló (2009), Doktor Haydn (2009)
Díjai
Baumgarten-díj (1948), József Attila-díj (1977), Füst Milán-díj (1982), Déry Tibor-díj (1984), Kossuth-díj (1988)
1932-től a Madách Gimnáziumban, 1939-től az óbudai Árpád Gimnáziumban tanított. 1949–1958 között közgazdasági technikumban tanított. 1958-tól haláláig szabadfoglalkozású író. Elbeszélései és tanulmányai többek között a Napkelet, a Válasz, a Magyar Csillag, a Vigília, az Új Symposion, a Kortárs, valamint az Élet és Irodalom hasábjain jeletek meg. Angol és amerikai regényeket fordított.
A Magvető Kiadónál megjelent művei
Divertimento (1957), Burgundi krónika (1959), Hitvita és nászinduló (1960), Arc és álarc (1962), A megszabadított Jeruzsálem (1965), Angyali Gigi (1966), Meghatározások és szerepek (1969), II. Szilveszter második élete (1972), Szent Orpheus breviáriuma (1973), Szárnyatlan oltárok (1978), Prae I-II. (1980), Múzsák testamentuma (1985), Saturnus fia (1989), Euridiké nyomában (1993), Narcisszusz tükre (1995), Az alázat kalendáriuma (1998), Bezárult Európa (2000), Fájdalmak és titkok játéka (2001), Barokk Róbert (2002), Casanova (2008), Pendragon és XIII. Apolló (2009), Doktor Haydn (2009)
Díjai
Baumgarten-díj (1948), József Attila-díj (1977), Füst Milán-díj (1982), Déry Tibor-díj (1984), Kossuth-díj (1988)
Új vásárló vagyok!
új vásárlóval indíthatsz rendelést............