Alagutak a halálig [antikvár]

Alagutak a halálig. A címet az elbeszéléseim különbözősége mögül kibukkanó rokonulásuk sugalmazta. Folyamatos szemügyre vételükig nem tudtam erről. Azután már avval az értetlen, zsibbadt beletörődéssel fogadtam, mint a sorsomat. Kötetbe, előreláthatatlan szomszédságba kényszerítve alakjaimat, be kellet látnom, hogy más-más természetű magányuk ugyanoda vezet. S ha előfordul, hogy szembekerülnek: a maguk pályájára kirekesztve, kizökkenthetetlenül haladnak vagy menekülnek a szenvedésből a halál felé, mint valami képtelen alagútban, ahol a szembeigyekvők egy irányba tartanak. Emberek, nem vonatok. Amit megírtam róluk, többnyire nem bizonyos esemény vagy fordulat köré szervezve mondja ki magát, mint a Boccaccio-hagyományból eredő novella, hanem egészében, nem mindig világos, de valahogy mégis kérlelhetetlen összefüggésekben. Amiként az életet látom - már amit érteni vélek belőle. Ebben a könyvben ezért is mellőztem az elbeszélések keletkezésének időrendjét. Másféle rendre figyeltem; arra a homályosra, ami nem olyan megtévesztő, mint a naptár. Deák Tamás