Álarc nélkül... [antikvár]

Részlet a könyvből: Amikor a fehérbóbitás szobalány az utolsó vendéget is bebocsátotta s a puha, illatos kis szalón ajtaján leeresztette a halványsárga selyemfüggönyöket, a háziasszony - egy gyönyörű, hófehérhajú dáma - mosolyogva nézett végig a szép, viruló fiatalasszonyokon. - Örülök, hogy eljöttetek - kezdte. - Már nagyon vártam ezt a napot. Ezt, hogy így együtt legyünk, a férjeink, a jóbarátaink nélkül magunkba, magunknak. S mert szeretném, ha ez a délután semmiképpen sem hasonlítana a többi együtt töltött és együtt töltendő délutánjainkhoz, arra kérlek benneteket, hallgassátok meg a mondanivalómat.