Álbarátnő akcióban [antikvár]

1. FEJEZET A kutya megette a bugyimat Trina Szeretném leszögezni, liogy imádom a kutyámat. Ez a koszos kis iiá-romlábú puszibajnok, ez az ágyban alvó törpe pincser az én kicsikém. Van azonban egy dolog, amit nem szeretek Nachóban. Felfalja a bugyimat. Az ember azt hinné, hogy egy négy láb magas, zárt fedelű szennyestartó majd távol tartja. Hát egyáltalán nem. Miközben a tévéből üvölt a hoki, a kilenckilónyi bajkeverő a kutyaágyban fekszik, és minden bűntudat nélkül nyalogatja a száját, a bugyikért vívott harcunk legutóbbi áldozata pedig a mancsai között pihen. Már megint. - Ez komoly? Muszáj volt széttépned? - kérdezem, és lehajolok, hogy összeszedjem a foszlányokat. Még csak meg sem próbál úgy tenni, mintha bánná. Csóválja a farkát. Túl cuki. Óvatosan kiszedegetem a rózsaszín pöttyös franciabugyi maradványait a tappancsai közül, eközben a pasim, Jasper a tévével ordibál: