Alexias [antikvár]

Részlet: Egy törődött öregasszony ül kolostori dolgozószobájában, az olajlámpa fénye ráesik a pergamenre, megvilágítja az arcot, a lélek tükrére rászáll egy halvány sugár, könnyet bont meg, ám a száj két mély ráncában gúnyos, fölényes mosoly ül. Kezét megdörzsöli, parázs fölé tartja, ír sietős, ritmikus betűivel, mert közeledik az éjfél s a hetvenedik évét hordozó test öreg, sietnie kell, hogy lerögzítse, históriává formálja az elröppenő időt. Már születésének is legendája volt, holott az első millennium körül még fejedelmi családokban sem törődtek túlsokat a leánygyermekekkel. Atyja, a nagy Kommenos Alexios negyedik esztendeje császár, amikor anyja, a csodálatos szépségű, tizennyolcesztendős Dukas Iréne érzi, hogy nehéz órája közeledik. Minden császári gyermek születése Bizáncban államaktus, a Szent Palota bíbortermében, a Porphyrea legbensőbb szobájában vajudhatik csak az Augusta. A születendő gyermek atyja illy földön, Durazzo előtt táborozik, élet-halál harcban a normann betolakodóval, Guiscard Róberttel. "Várj, míg megjön apád" súgja a szép s kissé elhanyagolt Iréne magzatának s míg a kereszt élét rajzolja önmaga fölé - valóban elcsendesednek fájdalmai. Így vár türelmesen még három napig, míg a diadalmasan hazatérő császár-hős, Alexios, maga emelheti fel s mutathatja be a Birodalom összegyűlt méltóságai előtt elsőszülöttét, egy leányt, akit édesanyjának s uralkodótársának, Anna Dalassénának tiszteletére Annának kereszteltet.