Alitet eltűnik [antikvár]

Részlet a könyvből: Reggel óta mély csend volt, és az emberi hang nagyon messzire elhallatszott. A tenger nyugodt volt, alig érezhetően lélegzett. Véget ért az éhes tél, és az emberek most mentek ki először a tengerre rozmárt ejteni. Minden alkalommal, amikor beköszöntött a sarkvidéki nyár, a vadászidény kezdetén a rozmárok csapatostul, de még inkább párosával jelentek meg az algákban bővelkedő Jeges-tengerben. Talán ők is ugyanúgy örültek ennek az évszaknak, mint az emberek, s nászordításuk betöltötte a partvidéket. A vadászok nem ismerték azokat a helyeket, ahonnan ideérkeztek a rozmárok. Csak annyit tudtak, de azt nagyon jól, hogy az állatok most úsznak ide, fickándoznak a vízben, s játszanak, sütkéreznek a napon. A déli szelek elhajtották a partoktól a jégtáblákat, így volt elég helyük, ahol kitombolhatták magukat.